A ló legyen átengedő és engedelmeskedjen a szársegítségeknek. Azt a lovat nevezhetjük átengedőnek, amelyik a száraknak (a zabla nyomásának) és a lábszár segítségeknek megfelelő képen enged és nem ellentart. Mit is jelent ez? Ha a lónak előre hajtó lábszár segítséget adunk ("neki hajtjuk a zablának", vagy másképen: "zablára lovagoljuk") és közben kezünk kitart, úgy hogy a szárak belógását megszüntetjük (így a zabla által egy "falat" állítva a ló elé), a ló az előrehajtó lábszársegítség miatt a hátsó lábait jól maga alá veszi és a zabla kitartó hatása miatt -hogy a zabla nyomásától megszabaduljon- tarkóban enged, vagyis az orrát lefelé-hátrafelé viszi. Ez az első lépés az összeszedettség elérése felé. Valamint ez az alapja a sebességkontrollnak, a megállításnak és a hátraléptetésnek. (Vigyázat a kitartó szársegítség nem egyenlő a szárak folyamatos hátrafelé húzásával!) Miért van erre szükség? Azért, mert e nélkül a lovas nem tudja lova előre haladó mozgását megbízhatóan kontrolálni, azt bárhol, bármikor megállítani, hátraléptetni. Az a ló, amelyik nem elég átengedő, a zabla nyomására felveti a fejét és a zabla ellen megy, az az előbb említett esetben az előrehajtó segítségekre is pont fordítva reagál: gyorsítani fog. Az olyan ló, amelyiknek a sebességét nem tudjuk megfelelően kontroll alatt tartani, amelyiket nem akkor és ott tudjuk megállítani, ahol akarjuk, az mind lovasára, mind környezetére kockázatos lehet!

Mit jelent az, hogy a ló engedelmeskedik a száraknak? Western módon lovagolt ló esetén, ez két dolgot jelent:
1. Fiatal ló lovaglásakor, kétkezes szárhasználat esetén azt, hogy a csikó fejét mind két oldalra könnyű ( direkt) szárhasználattal állítani tudjuk és fordulat esetén a ló készségesen, a megfelelő testtartásban kell kövesse a valamelyik oldalon finoman felvett (=húzott-engedett) szárat. Vagyis amerre a ló fejét húzzuk, a lónak "az orrát követve", arra kell elfordulnia.
2. Idősebb, már belovagolt ló esetén azt, hogy a ló a nyakára tett külső (indirekt) szár nyomására, attól kitérve az ellenkező irányba forduljon.
Engedelmeskedjen a lábszársegítségeknek. A ló számára az természetes (gyorsan megtanulható), hogy a lábszárak nyomására előre való mozgással reagáljon. A lóra gyakorolt kontroll, az egyoldali lábszársegítségekre való engedelmessé tétellel fokozható. Ahhoz, hogy a ló a lábszárak egyoldali nyomásának megfelelően engedjen, szintén szükség van az átengedőség bizonyos fokára. E nélkül ugyanis erre, szinte csak előre való mozgással reagálna. A heveder elé helyezett láb nyomására a lónak a vállával, a hevederhez helyezett láb nyomására az egész testével, és a heveder mögé helyezett láb nyomására a hátuljával kell a nyomás elől kitérnie, miközben a kitartó kéz szükség szerint az előre való mozgást megakadályozza. Miért van erre egy hobbi lovasnak szüksége? Egyrészt az egyoldali lábszársegítségekre való engedelmesség, az előre hajtó lábszársegítségekre való engedelmességet is fokozza. Másrészt, bizonyos esetekben, ha a ló ellenszegül és nem hajlandó pl. egy árkon átkelni, kapun bemenni, lejtőn helyesen lemenni, legtöbbször vagy az elejével, vagy a hátuljával tör ki. Ha a probléma megoldásához nem tudjuk a lábszársegítséget igénybe venni, akkor nehezen fogunk boldogulni.
Maradjon midig a szárak között. Mit is jelent ez? Ha a ló vállai felett is kontrollal rendelkezünk, akkor mondhatjuk azt, hogy lovunk "szárak között van". Ilyenkor a ló nem vállazik ki (nem ejti a vállát) egyik irányba sem, tehát nem dől egyik szárra sem, vagyis a szárak között van. Miért szükséges ez? Ugyan úgy, ahogy szükség van a ló egyéb testrészeinek kontroll alatt tartására, így szükség van a vállainak kontroll alatt tartására is. Ha a ló ejti valamelyik vállát, általában megpróbál abba az irányba sodródni. A lovak gyorsan megtanulják, hogy a válluk ejtésével ki tudják vonni magukat a lovas kontrollja alól, és így ellenszegülhetnek.
Ne váltson magától iramot, irányt, jármódot. A lovaglás a lovas számára nem okoz örömet, ha lova akarata ellenére állandóan önállósítja magát. A legbosszantóbb, ha magától iramot, esetleg jármódot, vagy irányt vált. A kellemetlensége mellett ez kikapcsolódás helyett állandó munkát ad a lovasnak.
Egykezes szárhasználattal és lazára engedett (nem egyenlő: odadobott!) szárral is megbízhatóan irányítható legyen. Az egykezes, laza szárhasználat a western lovaglás igazi ismérve. Ehhez viszont a lónak már magasabb szinten kiképzettnek kell lenni, a segítségekre megfelelően, minden körülmények között engedelmesen kell reagálnia. Ez az egykezes, laza szárhasználat mind a lónak, mind a lovasnak nagyobb szabadságot ad, ami mindkettőjük számára kellemesebbé teheti a lovaglást. Ezért ideális a hobbi lovasok számára.
Ez a rendszerezés terjedelme miatt nem készülhetett a teljesség igényével. Viszont szerette volna felhívni a hobbi lovasok figyelmét azokra a legszükségesebb alapkövetelményekre, amik nélkül lovaglásuk nem lehet maximálisan örömteli. Remélhetőleg azt is sikerült megértetni, hogy az idomítás nem csak a versenylovasok "hóbortja", hanem olyan alapfeltétel, aminek bizonyos szintje nélkül nem létezik igényes és biztonságos lovaglás.

Forrás: lovasok.hu